Eljött az én időm.Ahogy a színpadra léptem,egyből Ginát kerestem a tömegben.Mikor észre vettem,ő már engem nézett..A látványa hamar felpörgetett.Egész fellépés alatt őt néztem.A fellépés után vissza mentünk a házunkhoz.Bár én legszívesebben még maradtam volna.
-Na,mit csináljunk délután?-kérdezte Jeongmin.
Donghyun oda jött hozzám és leült mellém.
-Minwoo...-súgta Donghyun.
-...mért nem mész a barátnődhöz?
-Vedd fel a baseball sapidat és ne is lássalak-kacsintott rám.
Nem kellet többször mondani.Mosolyogva megfogtam a vállát,majd be rohantam a fekete sapimért, és el is mentem.El kezdtem keresni Ginát a tömegbe.Amikor megtaláltam,megragadtam a csuklóját.Meglepődött mert nem ismert fel,mivel a sapka el takarta az arcomat.El indultam kifelé a tömegből és húztam magammal.Nagyon megijedhetett mert megfordult és Bonába kapaszkodott.Bona rámnézett,erre én felemeltem a sapkát annyira,hogy lássa hogy én vagyok az.Bona elmosolyogta magát és én visszavettem a sapit.Gina végül is követett,de egész úton kérdezősködött.Egy szót sem szóltam amíg az erdőhöz nem értünk.Ekkor elengettem a kezét.Bár szívesen fogtam volna még a kezét,olyan puha.Majd felé fordúltam.
Gina
Követtem a srácot,bár féltem hogy mit is akarhat tőlem.Ki lehet az az idegen akivel még Bona nyugodtan el enged.
-Ki vagy? Mit akarsz? Ismerlek? Bonát ismered? Honnan ismered?-faggattam,persze sikertelenül.Addig mentünk amíg az erdőhöz értünk,ekkor elengedte a kezemet és felém fordult.Majd pedig levette az arcát takaró sapkáját.
-Minwoo!-nyílt nagyra a szemem és nagyon megörültem,talán kicsit túlságosan is.
-Ne haragudj hogy megijesztettelek,csak meg akartalak lepni-mosolygott szerényen.
-Mit szólnál ha sétálnánk egyet?
-Rendben-válaszoltam.
Miközben az erdőben sétálgattunk a direkt erre a célra készült úton,sok mindenről beszélgettünk.Elmeséltem neki hogy miután a nagybátyám elköltözött tőlünk,nem volt anyumnak pénze fen tartani a házat.Szerencsére talált egy jó munka lehetőséget.Így jöttünk szöülba öt éves koromba.Meséltem neki a család többi tagjáról,apukámról aki meghalt egy munkahelyi baleset miatt.,na meg a csajokról.Minwoo elmesélte hogy mióta szeret és tud táncolni,mióta kezdett el rappelni és hogy,hogy került be a Boyfriend-be.Mesélt a fiúkról is,és a családjáról.Az is el mondta hogy színészként mibe,mit játszott.Sokat viccelődtünk és kacaráztnk.
-Jaaj!-kiáltottam fel, mert elkapott egy faág és nem akart el engedni.Minwoo a segítségemre sietett.
-Köszi!-mondtam, de nem mertem a szemébe nézni.
-Kezd sötéted...-Minwoo hirtelen elkapta a kezem.
-Legyél óvatosabb,deee szerintem ezt már mondtam egyszer-akkor láttam csak hogy egy faröng van előttem.
-óóh
-Nézd csak milyen szép csillagos az ég-mutatott fel az újával.Felnéztem és tényleg nagyon szép volt.Ránéztem Minwoora aki az eget nézte.Bárcsak...
-Késő van-szólaltam végül meg.
-Ideje visszafele sétálnunk.
-Haza kísérhetlek-kérdezte.
-Ühüm-bólintottam mosollyal az arcomon.Miközben visszafele sétáltunk arra gondoltam hogy milyen jó lenne ha Minwoo átkarolna vagy megfogná a kezem.Olyan jó lenne.
-És mond, hogy tetszett a koncert?-kérdezte.
-Óóóóh-kaptam fel a fejem.
-Jó volt,nagyszerűek voltatok.
Nem akartam neki mondani hogy mostanra már bele szerettem a hangjába is, és az is nagyon tetszik ahogy táncol.
Megérkeztünk a sátorhoz.
-Kösz hogy haza kísértél és bár megijesztettél...-jegyeztem meg viccesen, amire Minwoo felkacagott.
-...nagyon jól éreztem magam.
-Én is nagyon jól-mosolygott édesen.Minwoo a szemembe nézett és akkor hirtelen át ölelt.A szívem egy pillanatra megállt,utána annyira dobogott hogy féltem Minwoo meghallja.
-Jó éjszakát-súgta a fülembe,majd elengedett.
-Jó éjszakát-nyögtem ki.Rám mosolygott majd elindult.Én még ott álltam a sátor előtt,amikor Minwoo vissza nézett.Gyorsan észhez tértem és integettem neki.Minwoo persze vissza integetett és ment tovább.
Bemásztam a sátorba,csöndben hogy ne keltsem fel a lányokat.
-Tudni akarom-súgta valaki.Bona volt az,bazsalygó arcával engem nézett.Kicsit sem tűnt álmosnak vagy fáradtnak.A kis kíváncsi.
-Én is tudni akarom-ült fel Kyhoko.





